Vajon mivé is (l)eszel?

Az édesség utáni vágy is valahol egy szenvedély, egyfajta függőség. 

Megnézhetnénk pl. a háttérben meghúzódó lelki szükségleteket is, hátha kiderülnének az igazi okok, amik a túlzott édességfogysztás irányába terelgetnek minket. Csupán néhányat említek:

Szeretetéhség - elismertség hiánya;

Stresszhelyzet(ek);

mennyiségileg, minőségileg, nem a valós igények szerinti, illetve nem a valós igényeket kielégítő táplálkozás;

nyomelem - vitamin és ásványianyag hiány;

kibillent hormonháztartás;

mellékvesék kifáradása - akár ebből adódó kimerültség; 

cirkadián ritmus felborulása;

dehidratáltság,

mozgásszegény, ülő életmód stb.

Vagy pl. ott a bélflóra állapota, illetve azok a bizonyos fajta bélbaktériumok, amik dirigálják neked azt, hogy milyen típusú ételeket egyél. Nehogy már ő legyen a főnök a te hajódon! Pedig de...

Felmerülnek további kérdések: vajon mikor és kik igénylik az édességet? Nem tudom, valaha készült - e ilyen statisztika? A férfiak? A nők? A tinik? A szerelmesek? A gondban lévők? A fáradtak? A boldogok?...

Vannak olyan típusba tartozó emberek, akik feszültekké, ingerültekké válnak, mikor éhesek, étkezés után viszont kisimul az idegrendszerük. Itt is töprenghetnénk kicsit azon, hogy ki is kívánja az édességet? Tapasztalatom szerint inkább a szénhidrát típusba tartozók, de vajon a testük, a lelkük, az érzelmeik? Vagy netán a bennük lakó gombák? Sok szempont létezik, de az biztos, hogy a máj is, a hasnyálmirigy is megszenvedi a nassolás képében álcázott támadást. Mert ami jól esik a szájnak, az sajnos káros nekik... Ez tény.

Már csak ezért is érdemes tisztában lennetek táplálkozási típusotokkal! Meg azért is, mert "Azzá lesztek, amit esztek" - és bizony nagyon nem mindegy, hogy mit, mivel, mikor, mennyit, miért és hányszor?!

Ezen a ponton inkább már így szól a mondás: azzá lesztek, amit megemésztetek... De ez már egy másik írás témája. Amíg elkészül, addig is (l)egyetek jól! 

Menni fog? Ha nem, szívesen segítek benne!