Te csak táncolj...

Előre bocsátom: lehet, nem leszek népszerű...

"9 év kormányzás után összeomlott a magyar egészségügy" - olvasom egy cikk címében, és most az egészség "ügy" oldaláról elmélkedem.

Anno, ebben a témában szakdolgozókat képző iskolában érettségiztem, pont azért, mert érdekelt az egészség. Itt kezdődött a szakmai munkám és továbbhaladásom, tanulmányaim terén. Nem ma volt. Kisebb kihagyással maradtam is az egészségügyben, igaz, évtizedek óta az alternatív oldalon. Ennek is jó oka volt...

Vitathatatlan tény, hogy kis hazánkban nem nagyon van egészségügy. Betegségügy van, már ami az úgynevezett betegellátást illeti. Persze, hál' Istennek vannak (még) elhivatott és nagy tudású, tapasztalatú orvosok, csodálatos fejlesztések, új és korszerű műtéti eljárások, világhírű beavatkozások, ez is tény, de én most az átlagemberek ellátatlanságáról gondolkodom. Jó ideje már. Én nyilván nem csak én.

Most épp az egyéni felelősségvállalás oldaláról töprengek. Arról, hogy aki még megteheti, mert mondjuk olyan életkorban van és abban a helyzetben, amiben nem kiszolgáltatott bármilyen illetve semmilyen módon, aki szeretne és akar, az tud is tenni magáért. És  tegyen. Vegye kézbe a saját és családja egészségét, főként, ha nőből van, mert a női nem generációs öröksége az a fajta gondoskodás, fészek meleg létrehozása és biztosítása, ami alapvető szükséglet mindenki életében. Vannak természetesen férfiak is, akik állják a sarat a témában...

Azt látjuk, hogy az előttünk járó nemzedék egészségi állapota hogyan alakul éveik számának múlásával. Ha azt mondom, nem túl rózsásan, nem túlzok. Ha viszont abból indulunk ki, hogy az egészség a konyhában, pontosabban az étkezéssel kezdődik (ezt Hippokratész óta tudjuk, nem én találtam ki - bár egyet értek vele), máris lehetőségünk nyílik azonnal beavatkozni ebbe a lefelé tendáló folyamatba. Kevesen születnek úgy, hogy mindent jól csinálnak, a többség tanulással jut hozzá fontos információkhoz. Mint ahogy az élet minden területén óriási a fejlődés, így van ez az egészséges táplálkozás témakörében is. Újabb és újabb kutatások számolnak be arról, mit csináltunk eddig másként, min kéne változtatnunk ahhoz, hogy visszaszerezzük és megtartsuk egészségünket. Magad uram, ha szolgád nincsen, vagyis, ha már nincs biztonságos ellátó rendszer, mi magunk tehetünk a legtöbbet egészségünkért. Megelőzésként éppúgy, mint oki gyógyításként. Hol máshol, mint a konyhában - és a "küzdőtéren", a szabadidő sport terén. Egyszóval minél előbb tűrjük fel az ingujjakat és látunk neki saját egészségünk megreformálásának, annál kevésbé válunk kiszolgáltatottá a csak nyomokban létező egészségügy működésének. Első lépésként elég elkezdeni, a többi ismeret, tudás a témában, menet közben szegődik mellénk. Idézhetném a filmből: "Táncolni kell, uram, a zene majd csak megjön valahonnan..."

Egészségügyi szakdolgozóként, egészségfejlesztőként, természetgyógyászként nekem öröm, ha segíthetek ebben.

Folyt. köv...