Kívánok neked...

"Kívánok neked mindent, ami csak jó -, kiváltképp az újrakezdés képességét. Tanulj a hibákból, aztán indulj tovább! És mindenekelőtt kívánok neked bátorságot - ez a bölcsője minden  másnak!" (Pam Brown)

Eredetileg szülinapi kívánságként szeretem elküldeni ezt az idézetet, de ma egy kicsit továbbgondoltam, más témában. Miért? Mert elgondolkodtam azon, hogy vajon miért megy annyira döcögősen, nehezen új szokások mellett elköteleződni, elindulni, kitartani, megvárni az eredményeket, a táplálkozásváltás terén? Miért olyan nyögvenyelős hátrahagyni a kedvenc ételeket, kikukázni a szeretett, mégis ártó élelmiszereket s kipróbálni újakat?

Talán azért, mert a kedvenceink jó okkal váltak kedvenceinkké még akkor is, ha az évek, évtizedek alatt zűrzavart okoznak már a szervezetünkben. Néhányan felkapják most a fejüket talán erre a mondatra. "Milyen zűrzavarról beszélsz? Nincs semmiféle zűrzavar. Azt eszem, amit megkívánok, nyilván azért kívánom, mert szükségem van rá. Pont. Ez ennyire egyszerű. Csak tudja már a szervezetem, mi tesz jót neki, nehogy kívülről beleokoskodjon ebbe bárki is. Micsoda agymenés ez már megint?..."

Nos, igen, így működünk. Védjük, ami a szívünkhöz nőtt.

Csakhogy "Nem mind arany, ami fénylik!" Ebben az esetben ez azt jelenti, hogy nem feltétlenül azzal szolgáljuk egészségünket, amit kedvencünkké emeltünk. Mert ezek lehetnek kimerítő, panaszokat okozó élelmiszerek, ételek, csak hát szeretjük feloldozni őket bűneik alól, pont mert a kivételezettjeink. Vagy, mert nem is gondolunk úgy rájuk, mint "kártékony" élelmiszerekre, hiszen élelmiszerboltban, piacon, odavaló helyeken vásároljuk őket, vagy, mert egyszerűen felmentjük őket, átlapozzuk a "testi panaszok kiváltó okai" részt. Hogy maradhassanak a palettánkon. Minden áron. Bármi áron.

Nem is ezzel van a gond. A gond azzal van, hogy jobbára nem tudjuk, mik a nekünk való alapanyagok, élelmiszerek. Azt gondoljuk, ami az egyikünknek jó, ami általános javaslat, annak ránk vonatkozóan is jónak KELL lenni. Hát, pedig nem. Izomból meg pláne nem.

Van egy módszer, ami abban segít tisztán látni, hogy nekünk, mint egyéniségeknek, milyen táplálékok milyen adagban, milyen ritmusban, mekkora mennyiségben járulnak hozzá ahhoz, hogy frissnek, terhelhetőnek, tettrekésznek, kipihentnek, koncentráltnak, ideális testsúlyúnak érezhessük magunkat. Sőt, tovább megyek: nem csak ezeknek érezhessük magunkat, hanem ezekké és válhassunk. Újra.

Ez a módszer a Horisan Metabolic Typing®, egy praktizáló orvosok által összeállított, száz éves múltra tekintő anyagcsere és hormontípus meghatározás, táplálkozási és sportajánlással. Igen, tudom, hogy ezer féle javaslat létezik már a piacon, jelentős részüket bizonyára ki is próbáltad magadon az évek alatt. Akkor mégis miben már ez a metodika bármelyiknél?

Pont abban, hogy arra a nyilvánvaló tényre épült, miszerint nem egyformák, hanem minden szempontból különbözőek vagyunk. Bizony, még a táplálkozási igényeinket tekintve is.

Szóval, ha érdemesnek gondolod megismerkedni vele és kipróbálni, valóban tudja-e mindazt, amit itt leírtam róla, akkor várlak szeretettel a típusod meghatározására és minden érdekes és fontos tudnivaló megbeszélésére! Itt: https://www.merteked.hu/arlista/ Persze nem elég csupán tudni a típusodat. Csak akkor érsz el ezzel is eredményeket, ha eszerint táplálkozol... 

Addig pedig: Kívánok neked mindent, ami csak jó -, kiváltképp az újrakezdés képességét. Tanulj a hibákból, aztán indulj tovább! És mindenekelőtt kívánok neked bátorságot - ez a bölcsője minden másnak!