A módszer
Minden az evolúcióval kezdődött...
Azzal az evolúcióval, ami az élővilág fokozatos és szűntelen fejlődését jelenti. Az élőlények mindenkori körülményekhez való alkalmazkodásának egyik kövekezménye, egyedeinek genetikai változatossága...
Az emberiség, történelme és vándorlásai során, szétszórtan a világban, különböző éghajlatú és körülményekkel bíró helyein telepedett le. Ki északon, ki délen, időnként vándorolva később keveredve is egymással. A kezdetekkor - földművelés és állattenyésztés híján -, abból gazdálkodtak, ami adódott.
Két szélsőséges példával illusztrálom, mennyire különböző élethelyzetek voltak ezek:
Úgy 90000 évvel napjaink előtt, az egyik népcsoport például Dél - Indiában talált otthonra. A kellemes, sűrű és buja növényzet termésekből, gyökerekből, zölségekből, gyümölcsökből változatos, szénhidrátdús, fehérjszegény táplálkozást biztosított lakóinak. Éppen vadászhattak is volna, de inkább az állatokkal való békés egymás mellett élést választva, ritkán éltek a vadejtés veszélyes és fárasztó lehetőségével. Táplálkozásuk alapján, ők lettek az ún. szénhidtát típusok, mit ahogy ebbe a típusba tartoznak korunk hasonló táplálkozási szükségletű emberei is, aki a fent említett élelmezést igénylik ahhoz, hogy szervezetük optimálisan működhessen a mindennapokban.
A "szénhidrát típusú" emberek ellentétei a "fehérje típusú" emberek, kinek táplálkozási igényei leginkább az eszkimókéhoz hasonlatosak. Ők a hideg Alaszkában leltek otthonra, ahol a táplálékkínálat merőben eltért pl. a fentebb említett Dél-Indiaiakétól. Itt, nekik, főleg zsírban és fehérjében gazdag táplálékok álltak rendelkezésre, mint pl. a hal, a fóka, fókazsír, ezért ezekből az alapanyagokból és táplálékokból kellett megoldaniuk mindennapi étkezésüket.
Mindkét táplálkozási típusú csoport az adott lehetőségekhez alkalmazkodott, s a környezet kínálta élelemmel tartotta fenn egészségét.
Amint elkezde(né)nek egymáshoz képest keresztbe, saját típusuk ellen étkezni, belebetegednének. Alapanyagokról és arányokról beszélek most. A szénhidrát típusok minimum epebetegekké, a fehérjések cukorbetegekké vál(ná)nak, állandó gyulladást hoznának létre és tartanának fenn szervezetükben - nem csak a gyomor / bélrendszerükben - az egyéb civilizációs betegségek mellett. Miért? Mert az emésztőrendszerük genetikai kódjai alapján vagy szénhidrát típushoz, vagy fehérje típushoz alkalmazkodva fejlődött, alakult, öröklődött. Ez van.
Léteznek "kevert", ún. egyensúlyi vagy egyensúlyban lévő típusook is, ők abból a szempontból szerencsések, hogy táplálkozási igényeik, arányaikban kiegyenlítettebbek.
A fenti szélsőséges példák jól szemléltetik azt, hogy az embereknek - még családon belül is-, mennyire eltérőek lehetnek a táplálkozási igényei és szokásai. A táplálkozási típust alapvetően két dolog határozza meg: az egyik a genetikai sajátosságunk, a másik pedig az életviteli szokásaink, beleértve környezetünket is. A modern civilizációban, legyőzve a földrajzi távolságot, a különböző táplálkozási típusba tartozó népcsoportok elkezdtek egymással keveredni. Emiatt rengeteg altípus alakult ki. Ahhoz, hogy teljes képet kapjunk saját testünk mindenkori, aktuális igényeiről, az anyagcseretípus-mérés szolgál útmutatóként.
Ejtsünk szót az úttörőkről, a módszer megalkotóiról, akik személyes tapasztalataik és kutatásaik nyomán foglalták rendszerbe a metódust. Kik ők?
Magyar szívünknek oly kedves Szent - Györgyi Albert, a citrátkör kutatója,
Hans A. Krebs, a citrátkör felfedezője,
- mindketten Nobel - díjat kaptak érte!
dr. Frances Pottenger, dr. Weston Prise, dr. W. Sheldon, dr. Roger William, dr. George Watson, dr. Emanuel Revici, dr. Henry Bieler, dr. James D' Adamo, Dr. William D. Kelley, valamint
William L. Wolcott,
a Metabolic Typing® atyja
és
dr. Klaus D. Holzrichter,
a Horisan Metaboloc Typing® és az EVA 3000 gép magalkotója.
Ő fejlesztette ki ehhez az egyedülálló szisztémához azt a gépet, amivel napjainkban már mérhetőekké váltak egyéni jellemző sajátosságaink.